[itbusiness 10.06.30.] A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára az IT Businessnek nyilatkozott.
Az IT Business cikkét IDE kattintva is megtekintheti.
– Államtitkár úr, látszik-e már, hogy milyen örökséget vesz át elődeitől, és ez milyen előjelű a várakozásokhoz képest?
– Megtörtént a hivatalos átadás-átvétel, majd elkezdtük a különböző háttércégek és -intézmények átvilágítását. Jelenleg készül egy fehér könyv, amely összegyűjti az előző kormányoknak az elmúlt nyolc évben elkövetett felelőtlen tetteit az infokommunikációban. Háromféle felelőtlenségről beszélhetünk, mégpedig a pénzügyi források helytelen elköltésében, a szükségtelen, illetve hibás technológiai fejlesztések kapcsán és az elszalasztott lehetőségek területén. Ezt a fehér könyvet egy-két héten belül közzé szeretnénk tenni a világhálón, és ezzel jelezni akarjuk, hogy véget ért egy korszak. Ezt követően megkezdjük az infokommunikációs stratégia kialakítását is.
– A negatívumok mellett voltak-e pozitívumok is, illetve végigviszik-e a megkezdett, illetve meghirdetett nagyprojekteket?
– Semmi olyan fejlesztést nem dobunk ki, amely hasznosnak bizonyul. Viszont számos esetben költött el az állam milliárdokat később működésképtelennek bizonyuló fejlesztésekre; például önkormányzatoknál olyan informatikai központokat alakítottak ki, amelyek szigetszerűen, az egymással való kommunikációra képtelenül működtek.
– Lesznek-e személyi konzekvenciái is az átvilágításnak?
– Bár a fehér könyv elsősorban a tisztánlátást szolgálja, lesz néhány olyan ügy, amelyre felhívjuk majd az illetékes kormánybiztos figyelmét.
– Milyen szerepet szán az infokommunikációs ágazatnak a kormányzati szakmapolitikában, s ebben mi az informatikai államtitkárság feladata?
– Kiemelt szerepet, mivel mint a gazdaság egyik lehetséges motorjára tekintünk az ict-re. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium informatikai államtitkárságának a portfóliójába beletartozik az egész kormányzati informatikai infrastruktúra fejlesztése és üzemeltetése, az elektronikus hírközlés, a spektrum- és frekvenciagazdálkodás, a postaügyi szabályozás, valamint az audiovizuális média szabályozása. A területet egyébként a miniszter is jól érti és támogatja.
– Az e-közigazgatás ezek szerint nem tartozik ebbe a portfólióba…
– Az e-közigazgatással ugyan a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium foglalkozik, de a két terület szorosan együttműködik egymással. Nálunk, azaz az NFM államtitkárságán technológiai egységesség érvényesül. A közigazgatás manapság elképzelhetetlen informatika nélkül.
– Mi lesz a sorsa a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak?
– Most fekszik egy egyéni képviselői előterjesztés a médiáról az országgyűlés előtt, ennek értelmében konvergens hatóság lenne az NHH-ból, ami meg is felelne céljainknak. A közmédiumok esetében fontosnak tartjuk a működőképességet és a közpénzekkel való takarékoskodást.
– Eddig az ict-beruházások többsége a nagyvállalatoknak kedvezett, van-e elképzelés a kis- és középvállalatok helyzetbe hozására?
– Alapelvként szerepel nálunk, hogy nagyobb szerepet kell kapniuk a magyarországi kis- és közepes vállalkozásoknak az infokommunikáció területén is, ám ennek a törekvésnek találkoznia kell a hazánkban működő multinacionális cégek egyetértésével is. Sok honfitársunknak adnak munkát, ám törekedni kell az egészséges arányok kialakítására.
– A nemrégiben bejelentett 120 milliárd forintos összkormányzati megtakarítás érinti az ict-beruházásokat is. Miként reagáltak erre a piaci szereplők?
– Tárgyalásokat kezdtünk különböző nagy cégekkel, amelyek jelentős szerződéses viszonyban állnak a magyar állammal. Megértettük velük, hogy a nehézségek leküzdése érdekében mindenkinek áldoznia kell; a politikának például a kisebb parlament bevezetésével, a bankoknak a bankadó lerovásával; a szórást az informatikai nagyvállalatok sem kerülhetik ki.
– Ez a gyakorlatban mekkora elvonásokat jelent?
– Én nem elvonásnak, hanem inkább racionalizálásnak nevezném a folyamatot. Sok helyen újragondoljuk a szerződéseket, megállapodásokat, hiszen úgy is lehet ésszerűsíteni, hogy a feladatok ellátásának minősége nem csorbul. Elmaradni tehát nem fog semmi, csak éppen olcsóbbá válik a kivitelezés.
– Az eddig felvázolt változtatások nyomán miként alakul majd az ict-piac növekedése és volumene az év végéig?
– Több nagy ügy van még terítéken, amelyek stratégiai döntésre várnak, s minden bizonnyal befolyásolják a piac alakulását. Ilyen például a frekvenciagazdálkodás, illetve frekvenciakiírás akár a 900, akár a 450 megahertzes tartományban. Ezekre egyébként úgy tekintünk mint nemzeti értékekre, amelyeknek mindenképpen hasznosulniuk kell, különben elvesznek, de legalábbis veszítenek az értékükből. Aztán itt van a digitális átállás kérdésköre és a szélessávú technológiák elterjesztése is.
– Ez utóbbival csak nem a nemzeti digitális közműre, az ndk-ra utal?
– Egyetértünk egy nemzeti hálózat alapkoncepciójával, viszont az ndk konkrét koncepcióját szakértőink most vizsgálják. Ezek alapján döntjük el, mit lehet megtartani belőle.
– A már megkezdett projektek mellett léteznek több kormányzati cikluson is átívelő tervek, koncepciók, amelyek el-elindulnak, aztán kudarcba fulladnak. Ilyen például az e-taj-kártya bevezetése vagy az elektronikus útdíj szedése. Ezekről hol fognak dönteni?
– Ezek a területek túlmutatnak a tárcánkon, de azért közünk van hozzájuk. Ugyanis míg az agrár-, az egészségügyi, az oktatási vagy más területi informatikában a szakirányítás az illetékes tárcánál van, addig az informatikai egységesítés jegyében a felügyeletet mi gyakoroljuk felettük – különös tekintettel az it-biztonságra és it-irányításra. Ezzel elkerülhető, hogy összevissza, koordinálatlan fejlesztések valósuljanak meg. Az említett projekteket egyrészt újra meg kell vizsgálni, másrészt nyitottnak kell lenni az innováció felé – a takarékosság és az üzembiztonság szem előtt tartásával.
– Milyen kapcsolatra törekednek az olyan szakmai társadalmi szervezetekkel, mint az Informatikai Vállalkozások szövetsége, a Vezető Informatikusok Szövetsége vagy a Neumann János Számítógéptudományi Társaság?
– Velük már ellenzékként is törekedtünk a párbeszédre, s ez a tendencia nyilván kormányra kerülésünk után sem változik. A korábban említett fehér könyv közzététele után párbeszédre hívjuk majd a szakma képviselőit, az érdekképviseleti és civil szervezeteket egyéni vagy csoportos találkozások formájában. Ha mindezeken túl leszünk, szeptember elején vagy közepén áll össze az infokommunikációs stratégia. Ez alapvetően mérföldköveket fog tartalmazni, de alkalmas lesz arra is, hogy kövesse a világ változásait.
