Az ’56-os decemberi tüntetés részvevőinek, a hős egri nők tiszteletére avattak emléktáblát Egerben, a Gárdonyi Géza Színháznál.
(Tv Eger)
Az ünnepségen Csákvári Antal, önkormányzati képviselő, az Egri Országzászló és Emlékhelybizottság elnöke köszöntötte a ceremónia résztvevőit, majd elmondta: a kommunizmus áldozatainak emléknapjára készült el azoknak a hős egri nőknek az emléktáblája, akik szervezői és részvevői voltak a levert forradalom utáni december 10-i tüntetésnek, amely a tragikus egri sortűz előzménye volt. Szólt arról is, hogy közülük ma már csak hárman élnek, dr. Csank Istvánné, Novotta Miklósné, valamint Gál Béláné.
Ezt követően dr. Csank Istvánné, dr. Csank István, az 56-os Szövetség Heves Megyei Szervezetének elnökségi tagja és Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz megyei elnöke leplezte le domborművet, majd felszentelték az emléktáblát.
Dr. Csank István beszédében felelevenítette az akkori eseményeket: a forradalom elfojtása után az ellenállás sokáig nem szűnt meg, a Munkástanácsok sztrájkja előtt országszerte tüntettek az idegen hatalom és kiszolgálóik ellen.
Az egri tüntetést – folytatta a visszaemlékezést a szónok -, a dohánygyári asszonyok szervezték meg, és ők voltak azok, akik babakocsikkal az első sorokban haladva vonultak a Hatvanas ezred emlékművéhez, ahol akkor már hatalmasra duzzadt a tiltakozók tömeg.
A demonstráció hírére szovjet harckocsik indultak el a vasútállomás felől, s mikor a tüntetőkhöz értek, a bátor egri nők egy szál égő gyertyával a kezükben álltak szemben a katonai járművekkel. A felszólítás ellenére nem mozdultak, így végül a harckocsik kénytelenek voltak visszafordulni.
Ezek a bátor asszonyok, lányok és anyák tettükért soha nem kaptak kitüntetést vagy elismerést, sőt minderről sokáig beszélni sem volt szabad. De ők voltak azok, akik példát mutattak abból, hogy nem az elismerés a fontos, hanem a hazaszeretet, a hit és a szabadságvágy. Ezért most mindnyájan fejet hajtunk a hős egri nők emléke, történelmi tette előtt – zárta ünnepi megemlékezését dr. Csank István.