Decemberben elhunyt Kovács Istvánné, vagy ahogy mindenki hívta szerte a városban: Klárika néni.
Régóta ismertem őt, az volt, aki soha nem adja fel.
Az egri közélet szeretett alakja volt, olyan ember, akit az egy értékközösséghez tartozók országosan is ismertek.
Klárika néni és Pista bácsi ott voltak mindenhol: ha kellett, a Kossuth, illetve a Dísz téren, a Polgárok Házában vagy éppen az egri piacon.
Nehéz időkben és sikerben egyaránt.
Mindig önzetlenül, a nemes cél, a polgári lét érdekében munkálkodott Klárika néni.
Kedvességből, kitartásból, bizakodásból, munkából példát mutatott mindenkinek.
Nemcsak virágot adott a polgároknak a piacon, hanem mosolyt és közéleti útravalót is.
Generációk között volt Ő híd a mindennapokban.
Büszkén mondhatom, hogy a mi közösségünk volt a második családja.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy már ritkábban jár a rendezvényeinkre, lassabban, nehezebben mozog.
Pár napja elment közülünk, azt reméltük, hogy ez a pillanat nem következik be és az egész csak egy múló rosszullét.
A kórházban még átvehette Orbán Viktor miniszterelnök írásos üdvözletét, hiszen az ország első emberével régi jó szövetségesek voltak.
Kedves Klárika néni! Nyugodj békében!
Tavasszal külön gondolunk majd rád!
Köszönjük, hogy az életünk és Eger életének része voltál!
Nyitrai Zsolt
